Név: Penke Glória
Becenév: Glóri
Kor: 15
Szemszín: türkiz
Haj: Szőke, egyenes
Tulajdonságok:
Glóri alapvetően egy nem túl csendes, nagyszájú lány, aki imád beszélni és mindig őszintén elmondja a véleményét. Az utóbbit nem mindenki tolerálja, emiatt természetesen vannak, akik számára ellenszenves, de azért jó pár barátja van, akikért bármit képes megtenni. Kiskora óta versenyszerűen táncol, és álma az, hogy színésznő lehessen. Jó tanuló, de nem szeret tanulni. Imádja a zenét, a könyveket, a zöld teát, és a papagáját.
Név: Koller Loretta
Becenév: Lola
Kor: 16
Szemszín: kék
Haj: Szőke, egyenes
Tulajdonságok:
Nagyon szép lány, aki kora ellenére elképesztően határozott, és bárkinek segít, ha kell. Gyönyörű hangját édesanyjától örökölte, és nagyon tehetséges. Kitűnő tanuló, emellett rendszeresen edz. A barátaiért akár a kútba is ugrana, hűséges típus. Szereti a kávét, és a sorozatokat.
Név: Fitz Boglárka
Becenév: Bogi
Kor: 15
Szemszín: barna
Haj: Barna, hullámos
Tulajdonságok: Bogi elsőre csendes lánynak tűnhet, amíg meg nem ismered. Alacsony, de rengeteg akaraterő szorult bele. Az egyik lába bokától lefelé csonka, mert nem fejlődött ki teljesen, emiatt lábprotézist hord. Ő a legjobb futó az osztályban, ezzel ellensúlyozva, hogy a többi tantárgyban nem teljesít olyan jól. Mindig kiáll a barátai mellett, mert számára ők a legfontosabbak a családján kívül.
Név: Gimmer Dorottya
Becenév: Dóri
Kor: 16
Szemszín: zöld
Haj: vörös, göndör
Tulajdonságok:
Ha nyitottság, akkor Dóri. Ha vele van az ember, pár perc alatt feloldódhat. Nagyon vicces, szeret jobb kedvre deríteni másokat. Nagy tehetsége van hozzá. Barátságos, őszinte lány. Él-hal a vízért, rendszeresen úszik. Szereti a zenét, a kishúgát, és bulizni is. Nincs az a buli, ahol rossz a hangulat, ha ő is ott van.
Név: Mátyás Márton
Becenév: Marci
Kor: 16
Szemszín: kék
Haj: Szőkésbarna, egyenes
Tulajdonságok: Elsőre kicsit flegmának tűnhet, de Marcinak ez az álcája. Kisgyerekkorában sokat piszkálták, kiközösítették. Az AJ-ben végre sikerült beilleszkednie, és csak azoknak mutatja meg az igazi arcát, akiket őszintén kedvel. Legjobb barátja kevés van, de őket nagyon szereti, és mindenben mellettük áll. Keveset beszél, barátainak őszintén megnyílik. Nagyon aranyos, hűséges srác.
Név: Becker Rebeka
Becenév: Rebi, Becca Baba
Kor: 15
Szemszín: acélkék
Haj: szőke, göndör
Tulajdonságok:
Gazdag családból származó, kiskora óta elkényeztetett lány, gyermekmodellként volt ismert. Sokak számára ellenszenves, de van egy oldala, amit nagyon kevesen ismernek. Sajnos mindenki csak a sznob, márkamániás lányt látja benne, de ő mégis több az átlagos tucatlányoknál.
2014. augusztus 26., kedd
2014. augusztus 25., hétfő
Szeptember 03, kedd
Reggel a napsütés keltett, bár ennek akkor és ott annyira nem örültem, mert pont a szemembe sütött. Egy centivel se odébb.. Kikászálódtam az ágyamból, és kirángattam a gardróbomból a virágos, magasderekú szoknyámat.
Felvettem hozzá egy fehér ujjatlant, és odaálltam a tükröm elé. Megfésültem a hajam, és az első tincseket leválasztottam, majd befontam, és hátratűztem. Kivételesen elégedett voltam a végeredménnyel, úgyhogy nem is vacakoltam többet. Megfogtam a táskámat, beledobtam a telefonom, és az órámra néztem.
Basszus, elkésem!- gondoltam, úgyhogy lerohantam a lépcsőn, de ennek csak az lett az eredménye, hogy elbotlottam, és csak az mentett meg a borulástól, hogy a táskám beakadt a korlátba. Jól indult a nap.. A konyhába érve elvettem az uzsimat a pultról, és kivettem a hűtőből egy üveg vizet. Elraktam őket, és az előszobában felvettem a sarumat. Ez a kedvenc cipőm, még nyár elején vadásztam egy leárazáson. Szerencsémre pont jött egy metró, úgyhogy hamar odaértem a sulihoz. Ma is megbámultam a cikornyás betűket, és újra elolvastam a feliratot: Arany János Fővárosi Gimnázium
A terembe érve leültem a helyemre, de Bogi még nem volt ott. Átnéztem az órarendet, laza napnak tűnt: német, föci, tesi, biosz, töri. Délután még táncra is kell mennem. Amíg ezen gondolkoztam, egy fiú lépett a terembe. Azt hiszem, Mátyásnak hívják, de nem mernék rá megesküdni. Köszöntem neki, mire visszaintett, és visszadugta a fülébe a fülhallgatóját. Nem sokéig vártam, mert Lola megérkezett. Ledobta a táskáját a padra, és leült mellém. Ma is nagyon csinos volt, bézs nadrágot viselt csíkos felsővel.
-Szia-mosolygott-mivel kezdünk ma?
-Te nem előttem ülsz?-csodálkoztam- Mármint nekem nem probléma, csak kérdeztem
-De, de tegnap megbeszéltem Bogival, hogy helyet cserélek vele. Kleinné nagyon laza, nincs ülésrend.
-Ez tök jó! Az előző ofőm borzalmas volt.
-Milyen órával kezdünk?- lépett be az osztályba Bogi
A válaszra azonban nem én, nem is Lola felelt, hanem egy lány, akit észre se vettem eddig. Az egyik sarokban ült, és egy könyvet olvasott. Hullámos, hosszú barna haja teljesen eltakarta az arcát,csak akkor láttam, amikor felegyenesedett. Szemüveges volt, de nagyon jól állt neki.
-Némettel kezdünk, - felelte-de azért mindenki megtanulhatná fejből az órarendet, nem nehéz-mondta, és visszatemetkezett a könyvébe
-Ő meg ki?-csodálkoztam
-Gerda. Osztályelső, ha nem ismered, kicsit sznobnak tűnhet.De amúgy aranyos lány, és bármikor segít, dogáknál, feleléseknél, vagy ha elakadtál.- magyarázta Bogi
Nagyot bólintottam, jelezve, hogy fogtam az infót, de a figyelmemet az ajtón belépő lány terelte el. A padunk felé igyekezett, és amikor lecuccolt az előttem lévő padhoz, beugrott: Biztos Dóri az, Lola tegnap említette. Hosszú, göndör, vörös haj, zöld szemek, napbarnította bőr. Én tényleg nem értem, hogy Rebeka miért rám van kiakadva.. A lány kérdőn nézett rám, mire Lola felpattant, és bemutattott engem:
-Ő Glóri. Olvastad az e-mailt?
-Gimmer Dorottya-mondta, majd elvigyorodott- tetszik az új suli?
Becsengetésig beszélgettünk, és rájöttem, hogy Dóri nagyon közvetlen lány. Igazából mindhármójukat nagyon megkedveltem, és hálás vagyok, amiért befogadtak. Na jó, ez kicsit hülyén hangzik, de tényleg örülök, hogy nem kell egyedül lennem. A németóra elég húzósan telt. Én is tavaly óta tanulom a nyelvet, akárcsak az új osztályom, de a tanárnő mindenképp fel akarta mérni a tudásomat. Elég kínos volt negyven percen keresztül a táblánál állni, és felelgetni a kérdésekre. Azt hiszem, óra végére megnyugodott, és szerintem elégedett volt az eredményemmel. Szünetben lementem a büfébe, és ettem magamnak egy kakaót. Evés közben fültanúja voltam Rebeka áradozásának, miszerint "a pasija annyira cuki és ma is elviszi őt a plázába"(?) Föciórán semmi extra nem történt, a tanárunk egy fiatal, jó fej férfi, akit Salamon Árpádnak hívnak. Egész órán beszélgettünk, mindenkitől megkérdezte, hogy hogy telt a nyara, stb.. Óra után lementünk a földszinti öltözőkbe. Épp a pólómat húztam magamra, amikor megakadt a szemem Bogi lábán. A bal lába bokától lefelé hiányzott, helyén egy protézis volt. Észrevette hogy nézem, mire elszégyelltem magam.
-Ne haragudj, biztos rossz érzés, ha megbámulnak-motyogtam
-Nézd, Glóri, nekem ez majdnem természetes. Az egyik lábam nem fejlődött ki teljesen, így születtem, de az orvosok készítettek nekem egy műlábfejet, ami nagyon hajaz az eredetire. Boldog vagyok, mert így is teljes az életem, és ami a legfontosabb: megtanultam elfogadni a helyzetemet. Volt rá időm bőven-mosolyodott el
-Ez..ez... -nem találtam a szavakat-Elképesztő-végül csak ennyit tudtam kinyögni. Számomra hihetetlen, hogy ennyire egyszerűen kezeli a helyzetet
-És, ha szabad kérdeznem, így is tornázol?-csúszott ki a számon
-Mi az hogy!- Lola válaszolt helyette- Ő a legjobb futó az osztályban.Még a fiúkat is leelőzi.
Közben becsengettek, úgyhogy a többieket követve beléptem a tesiterembe. A tanárról hamar kiderült, hogy imádja kínozni a diákokat. Cédriről sok mindent el tudnák mondani, de azt, hogy kedves, azt nem. Bemutatkozásképp lefuttatott velem pár teremkört, majd óra végéig kötelet másztunk. Kifulladva zuhantam az öltözőbe, de a töbieknek meg se kottyant.
-Majd megszokod te is-bölcsekedett Lola
-Aha, persze-lihegtem
Bioszon a tanár egy filmet vetített le nekünk, és ott hagyott minket a teremben, mert neki valami halaszthatatlan dolga akadt. Emiatt hatalmas hangzavar volt az osztályban, én alig hallottam Dórit, pedig velem szemben ült. Hamar eltelt az óra, és töri előtt bejött az ofő a terembe. Örömhírt hozott, mert bejelentette, hogy elmarad az óra, mehetünk haza. Elmaradt órák az első napon? Meg tudnám szokni... Elköszöntem a lányoktól, és elindultam haza. Otthon nem volt senki, csak egy üzenet anyutól, hogy a kaja a sütőben van, és hogy ne felejtsek el táncra menni. Evés közben átolvastam a holnapi órarendet, és volt időm leírni az ülésrendet is:
Négykor előkerestem a sporttáskámat, és beledobáltam a cipőimet, majd elindultam. Igyekeznem kellett, mert a költözés miatt sokkal tovább kellett utaznom, mint előtte. A tánciskolához érve átöltöztem, és beléptem a szobába. A tanárom, Jessica a földön ült, és a hangszórókat állítgatta. Angliából származik, de évek óta itthon tanít táncot. Amikor észrevett, mosolyogva köszönt, és elkezdtük az órát. Ma egyedül voltam, úgyhogy rengeteget gyakoroltunk. Amikor viszont már harmadszorra nyomta ki a zenét, elkeseredtem.
-Nem jó, állj! Rossz a tartásod! Mennyit gyakoroltál a nyáron?-kérdezte szemrehányóan
-Jessie, nézd, én rengeteget, de ezt a táncot nem tudom megtanulni-ráztam a fejem
-Olyan nincs, hogy nem-határozta el magát, és az elejéről kezdte a lépéseket. Igaza volt, mert óra végére már majdnem tökéletesen el tudtam táncolni a koreográfiát.
-Ez a beszéd! Majd összehangollak a többiekkel, és nem is kérdéses az októberi verseny!
Hazaérve úgy éreztem magam, mint akit kicsavartak. Magamba tömtem egy joghurtot, és hosszú percekig folyattam magamra a zuhanyt. A tévémet be se kapcsoltam, inkább olvastam egy keveset. Hamar abbahagytam, mert már nem is emlékeztem a szövegre. Beállítottam az órámat, hogy reggel csipogjon, és perceken belül elaludtam.
Basszus, elkésem!- gondoltam, úgyhogy lerohantam a lépcsőn, de ennek csak az lett az eredménye, hogy elbotlottam, és csak az mentett meg a borulástól, hogy a táskám beakadt a korlátba. Jól indult a nap.. A konyhába érve elvettem az uzsimat a pultról, és kivettem a hűtőből egy üveg vizet. Elraktam őket, és az előszobában felvettem a sarumat. Ez a kedvenc cipőm, még nyár elején vadásztam egy leárazáson. Szerencsémre pont jött egy metró, úgyhogy hamar odaértem a sulihoz. Ma is megbámultam a cikornyás betűket, és újra elolvastam a feliratot: Arany János Fővárosi Gimnázium
A terembe érve leültem a helyemre, de Bogi még nem volt ott. Átnéztem az órarendet, laza napnak tűnt: német, föci, tesi, biosz, töri. Délután még táncra is kell mennem. Amíg ezen gondolkoztam, egy fiú lépett a terembe. Azt hiszem, Mátyásnak hívják, de nem mernék rá megesküdni. Köszöntem neki, mire visszaintett, és visszadugta a fülébe a fülhallgatóját. Nem sokéig vártam, mert Lola megérkezett. Ledobta a táskáját a padra, és leült mellém. Ma is nagyon csinos volt, bézs nadrágot viselt csíkos felsővel.
-Szia-mosolygott-mivel kezdünk ma?
-Te nem előttem ülsz?-csodálkoztam- Mármint nekem nem probléma, csak kérdeztem
-De, de tegnap megbeszéltem Bogival, hogy helyet cserélek vele. Kleinné nagyon laza, nincs ülésrend.
-Ez tök jó! Az előző ofőm borzalmas volt.
-Milyen órával kezdünk?- lépett be az osztályba Bogi
A válaszra azonban nem én, nem is Lola felelt, hanem egy lány, akit észre se vettem eddig. Az egyik sarokban ült, és egy könyvet olvasott. Hullámos, hosszú barna haja teljesen eltakarta az arcát,csak akkor láttam, amikor felegyenesedett. Szemüveges volt, de nagyon jól állt neki.
-Némettel kezdünk, - felelte-de azért mindenki megtanulhatná fejből az órarendet, nem nehéz-mondta, és visszatemetkezett a könyvébe
-Ő meg ki?-csodálkoztam
-Gerda. Osztályelső, ha nem ismered, kicsit sznobnak tűnhet.De amúgy aranyos lány, és bármikor segít, dogáknál, feleléseknél, vagy ha elakadtál.- magyarázta Bogi
Nagyot bólintottam, jelezve, hogy fogtam az infót, de a figyelmemet az ajtón belépő lány terelte el. A padunk felé igyekezett, és amikor lecuccolt az előttem lévő padhoz, beugrott: Biztos Dóri az, Lola tegnap említette. Hosszú, göndör, vörös haj, zöld szemek, napbarnította bőr. Én tényleg nem értem, hogy Rebeka miért rám van kiakadva.. A lány kérdőn nézett rám, mire Lola felpattant, és bemutattott engem:
-Ő Glóri. Olvastad az e-mailt?
-Gimmer Dorottya-mondta, majd elvigyorodott- tetszik az új suli?
Becsengetésig beszélgettünk, és rájöttem, hogy Dóri nagyon közvetlen lány. Igazából mindhármójukat nagyon megkedveltem, és hálás vagyok, amiért befogadtak. Na jó, ez kicsit hülyén hangzik, de tényleg örülök, hogy nem kell egyedül lennem. A németóra elég húzósan telt. Én is tavaly óta tanulom a nyelvet, akárcsak az új osztályom, de a tanárnő mindenképp fel akarta mérni a tudásomat. Elég kínos volt negyven percen keresztül a táblánál állni, és felelgetni a kérdésekre. Azt hiszem, óra végére megnyugodott, és szerintem elégedett volt az eredményemmel. Szünetben lementem a büfébe, és ettem magamnak egy kakaót. Evés közben fültanúja voltam Rebeka áradozásának, miszerint "a pasija annyira cuki és ma is elviszi őt a plázába"(?) Föciórán semmi extra nem történt, a tanárunk egy fiatal, jó fej férfi, akit Salamon Árpádnak hívnak. Egész órán beszélgettünk, mindenkitől megkérdezte, hogy hogy telt a nyara, stb.. Óra után lementünk a földszinti öltözőkbe. Épp a pólómat húztam magamra, amikor megakadt a szemem Bogi lábán. A bal lába bokától lefelé hiányzott, helyén egy protézis volt. Észrevette hogy nézem, mire elszégyelltem magam.
-Ne haragudj, biztos rossz érzés, ha megbámulnak-motyogtam
-Nézd, Glóri, nekem ez majdnem természetes. Az egyik lábam nem fejlődött ki teljesen, így születtem, de az orvosok készítettek nekem egy műlábfejet, ami nagyon hajaz az eredetire. Boldog vagyok, mert így is teljes az életem, és ami a legfontosabb: megtanultam elfogadni a helyzetemet. Volt rá időm bőven-mosolyodott el
-Ez..ez... -nem találtam a szavakat-Elképesztő-végül csak ennyit tudtam kinyögni. Számomra hihetetlen, hogy ennyire egyszerűen kezeli a helyzetet
-És, ha szabad kérdeznem, így is tornázol?-csúszott ki a számon
-Mi az hogy!- Lola válaszolt helyette- Ő a legjobb futó az osztályban.Még a fiúkat is leelőzi.
Közben becsengettek, úgyhogy a többieket követve beléptem a tesiterembe. A tanárról hamar kiderült, hogy imádja kínozni a diákokat. Cédriről sok mindent el tudnák mondani, de azt, hogy kedves, azt nem. Bemutatkozásképp lefuttatott velem pár teremkört, majd óra végéig kötelet másztunk. Kifulladva zuhantam az öltözőbe, de a töbieknek meg se kottyant.
-Majd megszokod te is-bölcsekedett Lola
-Aha, persze-lihegtem
Bioszon a tanár egy filmet vetített le nekünk, és ott hagyott minket a teremben, mert neki valami halaszthatatlan dolga akadt. Emiatt hatalmas hangzavar volt az osztályban, én alig hallottam Dórit, pedig velem szemben ült. Hamar eltelt az óra, és töri előtt bejött az ofő a terembe. Örömhírt hozott, mert bejelentette, hogy elmarad az óra, mehetünk haza. Elmaradt órák az első napon? Meg tudnám szokni... Elköszöntem a lányoktól, és elindultam haza. Otthon nem volt senki, csak egy üzenet anyutól, hogy a kaja a sütőben van, és hogy ne felejtsek el táncra menni. Evés közben átolvastam a holnapi órarendet, és volt időm leírni az ülésrendet is:
Négykor előkerestem a sporttáskámat, és beledobáltam a cipőimet, majd elindultam. Igyekeznem kellett, mert a költözés miatt sokkal tovább kellett utaznom, mint előtte. A tánciskolához érve átöltöztem, és beléptem a szobába. A tanárom, Jessica a földön ült, és a hangszórókat állítgatta. Angliából származik, de évek óta itthon tanít táncot. Amikor észrevett, mosolyogva köszönt, és elkezdtük az órát. Ma egyedül voltam, úgyhogy rengeteget gyakoroltunk. Amikor viszont már harmadszorra nyomta ki a zenét, elkeseredtem.
-Nem jó, állj! Rossz a tartásod! Mennyit gyakoroltál a nyáron?-kérdezte szemrehányóan
-Jessie, nézd, én rengeteget, de ezt a táncot nem tudom megtanulni-ráztam a fejem
-Olyan nincs, hogy nem-határozta el magát, és az elejéről kezdte a lépéseket. Igaza volt, mert óra végére már majdnem tökéletesen el tudtam táncolni a koreográfiát.
-Ez a beszéd! Majd összehangollak a többiekkel, és nem is kérdéses az októberi verseny!
Hazaérve úgy éreztem magam, mint akit kicsavartak. Magamba tömtem egy joghurtot, és hosszú percekig folyattam magamra a zuhanyt. A tévémet be se kapcsoltam, inkább olvastam egy keveset. Hamar abbahagytam, mert már nem is emlékeztem a szövegre. Beállítottam az órámat, hogy reggel csipogjon, és perceken belül elaludtam.
Az első nap varázsa
Reggel idegesen csaptam rá a telefonomra, de sajnos nem kapcsolt ki a vinnyogása. Alig aludtam éjjel, szétparáztam az agyamat, de így utólag látom, hogy feleslegesen. Magamra húztam az ünneplőmet, és a tükör elé álltam. Mit mondjak, a látványtól nem voltam elragadtatva. Karikás szemek, elaludt, kócos, de egyébként szögegyenes, szőke haj ami a vállam alá ér kb. 10 centivel. Alapvetően nem nagyon sminkelem magam, de most korrektort is felvittem a karikák miatt, és megfésültem a hajam. Egyik oldalt félretűztem, és felkaptam a táskám. Komótosan leballagtam a lépcsőn, és evonszoltam magam a konyhába. Anya a pultnál állt és reggelit készített.
-Jó reggelt, kicsim, hogy aludtál?-érdeklődött
-Pocsékul.-mondtam őszintén-Kicsit izgulok a mai nap miatt.
-Mondtam már, hogy nem kell izgulnod-lépett be a bátyám az ajtón-minden simán megy majd.
-Ideje indulnotok, mert elkéstek!-anya a kezünkbe nyomott egy-egy szendvicset, és kitessékelt az előszobába. Belebújtam a cipőmbe, amit nagyon utálok, mert kényelmetlen, de muszáj volt felvennem. Ádám mögött kiléptem az ajtón, és elindultunk a metrómegálló felé. A suli elé érve rácsodálkoztam az épületre, ami nagyon kitűnt a régi házak közül. Egyszerű, de mégis modern volt kívülről. A bejárat fölött kacskaringós betűkkel a suli neve volt kiírva. A suliba beérve rögtön a portán találtuk magunkat, a portás kérdőn nézett felénk, mire odamentem hozzá.
-Maguk újak?-kérdezte
-Igen, a testvéremmel most költöztünk ide. Meg tudná mondani, hogy melyik terembe menjünk?
-Egy nevet kérhetek?
-Persze. Penke Glória és Ádám. 10. és 11. osztály.
-Meg is van, azt mondja, a kisasszony terme a harmadik emeleten lesz, 34-es terem, a fiatalúré pedig a másodikon, 22-es.
Megköszöntük az eligazítást, és felbattyogtunk az emeletre. A másodikon elköszöntem a tesómtól, és enyhe szorongással továbbmentem. Az osztályom előtt megálltam, és nagyokat lélegeztem. Kinyitottam az ajtót, és beléptem. Odabent egy pillanatra mindenki elcsendesedett, és megbámultak. Elképesztő zavarban voltam, csak álltam az ajtóban lefagyva, és azt sem tudtam, hogy mit csináljak. Csak ne néznének ennyire! Aztán egy lány mentette meg a helyzetemet, aki odalépett hozzám, és a kezét nyújtotta.
-Koller Loretta, de hívj csak nyugodtan Lolának. Nem akarsz odaülni hozzánk?
-De igen- nyögtem ki, és követtem. Egy lány mellé mutatott, hogy üljek le, és én engedelmeskedtem. Most volt időm megfigyelni őt. Hosszú, szőke, egyenes haj, nagy, kék szemek, magas volt és brutál vékony. Lola elképesztően szép volt. Erőt vettem magamon, és bemutatkoztam
-Penke Glória vagyok.
-Ahham, tudjuk-mosolygott a mellettem ülő lány. Neki vállig érő, hullámos barna haja volt, és barna szeme, de volt valami különleges a vágásában.- Az ofő még nyár közepén küldött egy köremail, amiben leírta, hogy jössz. Egyébként Fitz Bogi vagyok. Hogy viselted a költözködést?
-Hát, nehezen. Sosem költöztem eddig, és őszintén szólva nem jött be a pakolgatás.
-Ezt megértem-vigyorgott Lola- én is utálok pakolni
-Melletted ki ül?-kérdeztem tőle
-Dóri, de ő ma nem jön. Csak délben érkezik haza Spanyolországból, a nagynénjééknél volt.
-De jó neki!
-Mi is irigyeljük, de inkább mesélj magadról!- kérte Bogi- Hol laktál eddig? Mit szeretsz csinálni?
-Hát, eddig is Budapesten laktunk, de egy másik kerületben, a szüleimmel és a bátyámmal lakom egy házban, anyukám a fotóinak él, imád fényképezni, és a képeket el is szokta adni, apa az egyik technikai cégnél igazgató, a bátyám meg csak tizenegyedikes, 1,5 évvel idősebb nálam, de évvesztes. Én 8 éve táncolok, és egyszer szeretnék belekóstolni a színészetbe.-mosolyodtam el. Kezdett bennem feloldódni a görcsös feszültség, hisz nagyon kedvesek voltak velem.
-Elég kész tervek-csodálkozott Bogi- nekem fogalmam sincs, hogy mit szeretnék csinálni a gimi után, de lassan ideje lenne eldöntenem..
-Lányok, szerintem le kéne menni az udvarra-jött oda hozzánk egy fiú. Magas volt, szőkésbarna hajú, és amint meglátott, kiült az arcára a döbbenet.
-Te ki vagy?-kérdezte, mire én megint zavarba jöttem. Nem lesz ez így egyszerű! Akárhányszor hozzám szól valaki, elvörösödöm?
-Tapintatlan barom vagy, Marci!-Lola könyökkel a fiú(ezek szerint Marci) bordái közé vágott-Ő itt Glóri, de magadtól is rájöttél volna, ha elolvasod a levelet amit Kleinné írt!-most Marcin volt a zavarodottság sora
-Ne haragudj, nem akartam bunkónak tűnni!-kezdte- Olvastam a leveleket, de hirtelen eszembe se jutott, hogy te vagy az új lány- Auch. Ettől a jelzőtől rettegtem. "Az új lány", ez nem hangzik túl jól.- Elhiszem, hogy nehéz lehet neked, nem lennék a helyedben-Na, kösz, ismét..
-Marci, szerintem ezzel csak nehezíted a dolgát..-mondta Bogi.Na, erre szegény gyerek elvörösödött, és az évnyitó végéig hallgatott. Az udvarra érve megálltunk a 10/c feliratú tábla mellett, és igyekeztem állni az új osztálytársaim pillantásait. Különösen egy szőke, göndör hajú lányé volt nehéz, aki egy mellette álló lánnyal sugdolózott, és nem volt túl szép a pillantás, amit kaptam tőle.
-Téged nem zavar, hogy néznek?-kérdezte Lola együttérző fejjel
-De, nagyon. Ki az a göndör csaj? Eléggé gyilkosan néz rám. Csináltam valamit?
-Ja, ő csak Rebeka. Nem kell vele foglalkozni, ő az osztály dívája. Biztos csak azért vizslat, mert fél, hogy kitúrod a helyéről. A mellette álló lány pedig Viki, vele alapvetően nem lenne baj, de Rebeka úgy kezeli, mint egy szolgát, ő pedig hagyja magát, mert emiatt elég népszerű lett-közölte csevegő hangon Bogi
-Miért túrnám ki a helyéről?-csodálkoztam
-Semmiért, de mivel most jöttél, meg szép is vagy, jogosan érzi veszélyben a helyét az osztály népszerűségi listáján.
-Te jó ég, ez hülyeség!-mondtam, és kicsit szorongani kezdtem. Ha ez a lány alapból gyűlölni fog, nem tudom, mit tehetek..
-Persze hogy az, de nála nem lehet tudni..
Az igazgató megkocogtatta a mikrofont, és beszélni kezdett. Üdvözölt mindenkit, a gólyákat is, elmondta, hogy milyen fontos dolgok lesznek a tanévben, mindenkit megkért, hogy a lehető legjobban teljesítsen, megnyitotta a tanévet, és elköszönt. Én még a gyorsaságán csodálkoztam, amikor Loláék húzni kezdtek, és visszasiettünk a terembe. Az ofő belépett a terembe, én meg elmosolyodtam. Fiatal, harmicas évei elején járó nő, rövid, vörös hajjal és széles mosollyal az arcán. Amint meglátott engem, még szélesebben kezdett mosolyogni, és ezt mondta:
-Csendesedjetek el! Amint bizonyára a körlevélben is olvastátok, idén új diák érkezett az osztályba. Glóri, kérlek állj fel, és ha szeretnél, mondj magadról valamit! Én Kleinné Kiss Angéla vagyok, és szívből remélem, hogy jól fogod magad itt érezni!-a zavarom ellenére csak mosolyogtam. Azonnal megkedveltem az ofőt. Felálltam, és csak annyit mondtam:
-Penke Glória vagyok, most költöztünk a környékre, 15 éves vagyok, és ööö.. Szóval ennyi.
Igazából sok osztálytársamat nem hatotta meg, hogy ott voltam, egyedül a már említett emberek foglalkoztak velem. Az ofő kiosztotta az órarendeket, és megkaptuk a kulcsokat a padunkhoz. Mert nincsenek szekrények, helyette a padokban van egy kihúzható fiók, ami kulccsal zárható. Tök jó ötlet! Szünetben a bátyám benézett az ajtón, és beintegetett. Válaszul visszaintettem neki, mire megnyugodott, és továbbment.
-Hű, ő a bátyád?-ámuldozott Bogi
-Igen-vigyorogtam-miért?
-Nagyon cuki, hogy így ügyel rád.
-Mindig ilyen, de én nagyon szeretem-mondtam őszintén
A további ofőiken leírtuk a tanév rendjét, beszélgettünk, hogy ,mi mindent kell az évben megcsinálnunk, aztán elengedett minket. Otthon estig rámoltam a szobámban, majd vacsoránál elmeséltem az egész napomat. Anyuék nagyon örültek, hogy minden jól alakult, Ádám pedig kijelentette, hogy előre tudta, hogy nem lesz baj. :) Én is örülök, hogy nem tagadtak ki, és úgy látom, hogy jó kis osztály lesz ez. Este fáradtan, de boldogan néztem a tévémet, de bealudtam rajta, és csak a napsütés keltett fel.
-Jó reggelt, kicsim, hogy aludtál?-érdeklődött
-Pocsékul.-mondtam őszintén-Kicsit izgulok a mai nap miatt.
-Mondtam már, hogy nem kell izgulnod-lépett be a bátyám az ajtón-minden simán megy majd.
-Ideje indulnotok, mert elkéstek!-anya a kezünkbe nyomott egy-egy szendvicset, és kitessékelt az előszobába. Belebújtam a cipőmbe, amit nagyon utálok, mert kényelmetlen, de muszáj volt felvennem. Ádám mögött kiléptem az ajtón, és elindultunk a metrómegálló felé. A suli elé érve rácsodálkoztam az épületre, ami nagyon kitűnt a régi házak közül. Egyszerű, de mégis modern volt kívülről. A bejárat fölött kacskaringós betűkkel a suli neve volt kiírva. A suliba beérve rögtön a portán találtuk magunkat, a portás kérdőn nézett felénk, mire odamentem hozzá.
-Maguk újak?-kérdezte
-Igen, a testvéremmel most költöztünk ide. Meg tudná mondani, hogy melyik terembe menjünk?
-Egy nevet kérhetek?
-Persze. Penke Glória és Ádám. 10. és 11. osztály.
-Meg is van, azt mondja, a kisasszony terme a harmadik emeleten lesz, 34-es terem, a fiatalúré pedig a másodikon, 22-es.
Megköszöntük az eligazítást, és felbattyogtunk az emeletre. A másodikon elköszöntem a tesómtól, és enyhe szorongással továbbmentem. Az osztályom előtt megálltam, és nagyokat lélegeztem. Kinyitottam az ajtót, és beléptem. Odabent egy pillanatra mindenki elcsendesedett, és megbámultak. Elképesztő zavarban voltam, csak álltam az ajtóban lefagyva, és azt sem tudtam, hogy mit csináljak. Csak ne néznének ennyire! Aztán egy lány mentette meg a helyzetemet, aki odalépett hozzám, és a kezét nyújtotta.
-Koller Loretta, de hívj csak nyugodtan Lolának. Nem akarsz odaülni hozzánk?
-De igen- nyögtem ki, és követtem. Egy lány mellé mutatott, hogy üljek le, és én engedelmeskedtem. Most volt időm megfigyelni őt. Hosszú, szőke, egyenes haj, nagy, kék szemek, magas volt és brutál vékony. Lola elképesztően szép volt. Erőt vettem magamon, és bemutatkoztam
-Penke Glória vagyok.
-Ahham, tudjuk-mosolygott a mellettem ülő lány. Neki vállig érő, hullámos barna haja volt, és barna szeme, de volt valami különleges a vágásában.- Az ofő még nyár közepén küldött egy köremail, amiben leírta, hogy jössz. Egyébként Fitz Bogi vagyok. Hogy viselted a költözködést?
-Hát, nehezen. Sosem költöztem eddig, és őszintén szólva nem jött be a pakolgatás.
-Ezt megértem-vigyorgott Lola- én is utálok pakolni
-Melletted ki ül?-kérdeztem tőle
-Dóri, de ő ma nem jön. Csak délben érkezik haza Spanyolországból, a nagynénjééknél volt.
-De jó neki!
-Mi is irigyeljük, de inkább mesélj magadról!- kérte Bogi- Hol laktál eddig? Mit szeretsz csinálni?
-Hát, eddig is Budapesten laktunk, de egy másik kerületben, a szüleimmel és a bátyámmal lakom egy házban, anyukám a fotóinak él, imád fényképezni, és a képeket el is szokta adni, apa az egyik technikai cégnél igazgató, a bátyám meg csak tizenegyedikes, 1,5 évvel idősebb nálam, de évvesztes. Én 8 éve táncolok, és egyszer szeretnék belekóstolni a színészetbe.-mosolyodtam el. Kezdett bennem feloldódni a görcsös feszültség, hisz nagyon kedvesek voltak velem.
-Elég kész tervek-csodálkozott Bogi- nekem fogalmam sincs, hogy mit szeretnék csinálni a gimi után, de lassan ideje lenne eldöntenem..
-Lányok, szerintem le kéne menni az udvarra-jött oda hozzánk egy fiú. Magas volt, szőkésbarna hajú, és amint meglátott, kiült az arcára a döbbenet.
-Te ki vagy?-kérdezte, mire én megint zavarba jöttem. Nem lesz ez így egyszerű! Akárhányszor hozzám szól valaki, elvörösödöm?
-Tapintatlan barom vagy, Marci!-Lola könyökkel a fiú(ezek szerint Marci) bordái közé vágott-Ő itt Glóri, de magadtól is rájöttél volna, ha elolvasod a levelet amit Kleinné írt!-most Marcin volt a zavarodottság sora
-Ne haragudj, nem akartam bunkónak tűnni!-kezdte- Olvastam a leveleket, de hirtelen eszembe se jutott, hogy te vagy az új lány- Auch. Ettől a jelzőtől rettegtem. "Az új lány", ez nem hangzik túl jól.- Elhiszem, hogy nehéz lehet neked, nem lennék a helyedben-Na, kösz, ismét..
-Marci, szerintem ezzel csak nehezíted a dolgát..-mondta Bogi.Na, erre szegény gyerek elvörösödött, és az évnyitó végéig hallgatott. Az udvarra érve megálltunk a 10/c feliratú tábla mellett, és igyekeztem állni az új osztálytársaim pillantásait. Különösen egy szőke, göndör hajú lányé volt nehéz, aki egy mellette álló lánnyal sugdolózott, és nem volt túl szép a pillantás, amit kaptam tőle.
-Téged nem zavar, hogy néznek?-kérdezte Lola együttérző fejjel
-De, nagyon. Ki az a göndör csaj? Eléggé gyilkosan néz rám. Csináltam valamit?
-Ja, ő csak Rebeka. Nem kell vele foglalkozni, ő az osztály dívája. Biztos csak azért vizslat, mert fél, hogy kitúrod a helyéről. A mellette álló lány pedig Viki, vele alapvetően nem lenne baj, de Rebeka úgy kezeli, mint egy szolgát, ő pedig hagyja magát, mert emiatt elég népszerű lett-közölte csevegő hangon Bogi
-Miért túrnám ki a helyéről?-csodálkoztam
-Semmiért, de mivel most jöttél, meg szép is vagy, jogosan érzi veszélyben a helyét az osztály népszerűségi listáján.
-Te jó ég, ez hülyeség!-mondtam, és kicsit szorongani kezdtem. Ha ez a lány alapból gyűlölni fog, nem tudom, mit tehetek..
-Persze hogy az, de nála nem lehet tudni..
Az igazgató megkocogtatta a mikrofont, és beszélni kezdett. Üdvözölt mindenkit, a gólyákat is, elmondta, hogy milyen fontos dolgok lesznek a tanévben, mindenkit megkért, hogy a lehető legjobban teljesítsen, megnyitotta a tanévet, és elköszönt. Én még a gyorsaságán csodálkoztam, amikor Loláék húzni kezdtek, és visszasiettünk a terembe. Az ofő belépett a terembe, én meg elmosolyodtam. Fiatal, harmicas évei elején járó nő, rövid, vörös hajjal és széles mosollyal az arcán. Amint meglátott engem, még szélesebben kezdett mosolyogni, és ezt mondta:
-Csendesedjetek el! Amint bizonyára a körlevélben is olvastátok, idén új diák érkezett az osztályba. Glóri, kérlek állj fel, és ha szeretnél, mondj magadról valamit! Én Kleinné Kiss Angéla vagyok, és szívből remélem, hogy jól fogod magad itt érezni!-a zavarom ellenére csak mosolyogtam. Azonnal megkedveltem az ofőt. Felálltam, és csak annyit mondtam:
-Penke Glória vagyok, most költöztünk a környékre, 15 éves vagyok, és ööö.. Szóval ennyi.
Igazából sok osztálytársamat nem hatotta meg, hogy ott voltam, egyedül a már említett emberek foglalkoztak velem. Az ofő kiosztotta az órarendeket, és megkaptuk a kulcsokat a padunkhoz. Mert nincsenek szekrények, helyette a padokban van egy kihúzható fiók, ami kulccsal zárható. Tök jó ötlet! Szünetben a bátyám benézett az ajtón, és beintegetett. Válaszul visszaintettem neki, mire megnyugodott, és továbbment.
-Hű, ő a bátyád?-ámuldozott Bogi
-Igen-vigyorogtam-miért?
-Nagyon cuki, hogy így ügyel rád.
-Mindig ilyen, de én nagyon szeretem-mondtam őszintén
A további ofőiken leírtuk a tanév rendjét, beszélgettünk, hogy ,mi mindent kell az évben megcsinálnunk, aztán elengedett minket. Otthon estig rámoltam a szobámban, majd vacsoránál elmeséltem az egész napomat. Anyuék nagyon örültek, hogy minden jól alakult, Ádám pedig kijelentette, hogy előre tudta, hogy nem lesz baj. :) Én is örülök, hogy nem tagadtak ki, és úgy látom, hogy jó kis osztály lesz ez. Este fáradtan, de boldogan néztem a tévémet, de bealudtam rajta, és csak a napsütés keltett fel.
Megérkeztünk
Délelőtt fejeztük be a pakolást. Már negyedik napja, hogy költözködünk, ideje volt befejezni. Régen egy XXII. kerületi társasházban laktunk, de idővel kicsi lett a lakás, így muszáj volt költöznünk. A szüleim megvárták az év végét, a tizediket már itt kezdem, egy belvárosi gimiben. Az új ház a XIII. kerületben van, egész közel a belvároshoz, BKV-val 10 perc a sulim. Aminek még nagyon örülök, az az, hogy végre saját kertes házunk van, amin senkivel se kell osztozkodni, és kényelmesen elférünk benne a családommal. Apropó, család. A szüleimen kívül van még egy bátyám, másfél évvel idősebb nálam, de évvesztes, szóval csak tizenegyedikes lesz. Nem tudom, milyen lenne nélküle élni, nagyon szeretem, bármit elmondhatok neki, ha tud segít, iszonyat aranyos és segítőkész. Jobb tesót nem is kívánhatnék. Ez az én családom. Kicsit elkalandoztam. Szóval, délelőtt a helyére került minden, vége a matracokon alvásnak, vége a dobozból öltözködésnek. Ami a költözést illeti, így is expressz sebességgel pakoltunk ki- és be, de már elegem volt belőle. Holnapután kezdem az új sulit. Sosem voltam félős gyerek, de ettől eléggé parázok. Bekerülök egy nívós gimi osztályába, ami tele van 15 éves kamaszokkal, akik már összeszoktak egy év alatt, kialakultak a csoportok, ki fogok lógni. Két alternatíva van: Vagy egyedül maradok, és csak az fog velem barátkozni aki megszán, vagy befogadnak. Nem tudom. A vacsoránál ezt szóvá is tettem, a szüleim próbáltak megnyugtatni, többé-kevésbé sikerült is nekik. Vacsi után bekopogtam a bátyám ajtaján, és benyitottam. Ádám a földön ült, és pakolászott. Amikor meglátta a fejemet, megkérdezte:
-Valami baj van, Rius? - amikor kicsik voltunk, nem tudta kimondani a nevemet rendesen, szóval csak Riusnak hívott. Ez azóta rám ragadt, de csak és kizárólag ő hív/hívhat Riusnak.
-Nem, csak..-tűnődtem- Szerinted be fogok tudni illeszkedni?-böktem ki a kérdést ami a szívemet nyomta
-Csak ennyi?-nevette el magát- Azt hittem, valami komoly.
-Már miért ne lenne komoly?!-méltatlankodtam-Szerinted jó lesz majd egyedül lenni két évig?
-Miért lennél egyedül?Nézd, Rius, őszinte leszek: igenis szerethető lány vagy. Kedves vagy, szép, aranyos, és ami fontos, hogy okos is. Nem vagy egy utolsó tucatliba, és van kisugárzásod,egyéniséged, ez az ami annyira szerethetővé tesz. Csak néha ne beszélnél annyit..-tűnődött, mire felröhögtem. Őszintén.
-Már megint igazad van! Hogy tudsz mindig igazságot mondani??
-Különben hogy lehetnék a bátyád?-tette fel az őszinte kérdését-Néha kell valaki, aki helyreteszi az agyad.És ha valami véletlen folytán nem sikerül beilleszkedned: én is ott leszek.-mondta aranyosan. Muszáj volt megölelnem, pedig nem szereti, ha ölelgetik. De most komolyan: miért mond érzelmes beszédeket ha utálja az öleléseket? A ráadás kedvéért nyomtam egy puszit az arcára.
-Jó éjt, Ádám!
-Neked is-intett, és folytatta a pakolászást
Visszamentem a szobámba, és körbefordultam. Annyira tetszik! Teljesen olyan, mint amilyennek elképzeltem. Türkizkék falak, kétszemélyes baldachinos ágy, amin szétterülhetek, gardróbszekrény(!!), amiből csak az eltolható ajtó látszik, íróasztal, tükör, tv... Leültem az ágyamra, és előszedtem a könyvemet a táskámból. Gyorsan lezuhanyoztam, és az ágyamban fekve olvasni kezdtem. Anya kettőt koppantott a nyitott ajtómon, mire felnéztem:
-Bejöhetek?
-Persze!
-Sikerült mindent kipakolnod?-kérdezte
-Aham-feleltem, és ásítottam egyet
-Apád még dolgozik, majd csak későn jön haza. Holnap rendben leszel itthon? Dolgozni fogunk.
-Elmúltam hétéves, szóval megleszek-mosolyogtam
-Akkor jó. Nem is zavarlak tovább, jó éjszakát, Glóri!
-Jó éjt, anya!
Olvastam még egy keveset, és lekapcsoltam a villanyt. Egy kicsit tévéztem, de valamikor elaludtam közben..
-Valami baj van, Rius? - amikor kicsik voltunk, nem tudta kimondani a nevemet rendesen, szóval csak Riusnak hívott. Ez azóta rám ragadt, de csak és kizárólag ő hív/hívhat Riusnak.
-Nem, csak..-tűnődtem- Szerinted be fogok tudni illeszkedni?-böktem ki a kérdést ami a szívemet nyomta
-Csak ennyi?-nevette el magát- Azt hittem, valami komoly.
-Már miért ne lenne komoly?!-méltatlankodtam-Szerinted jó lesz majd egyedül lenni két évig?
-Miért lennél egyedül?Nézd, Rius, őszinte leszek: igenis szerethető lány vagy. Kedves vagy, szép, aranyos, és ami fontos, hogy okos is. Nem vagy egy utolsó tucatliba, és van kisugárzásod,egyéniséged, ez az ami annyira szerethetővé tesz. Csak néha ne beszélnél annyit..-tűnődött, mire felröhögtem. Őszintén.
-Már megint igazad van! Hogy tudsz mindig igazságot mondani??
-Különben hogy lehetnék a bátyád?-tette fel az őszinte kérdését-Néha kell valaki, aki helyreteszi az agyad.És ha valami véletlen folytán nem sikerül beilleszkedned: én is ott leszek.-mondta aranyosan. Muszáj volt megölelnem, pedig nem szereti, ha ölelgetik. De most komolyan: miért mond érzelmes beszédeket ha utálja az öleléseket? A ráadás kedvéért nyomtam egy puszit az arcára.
-Jó éjt, Ádám!
-Neked is-intett, és folytatta a pakolászást
Visszamentem a szobámba, és körbefordultam. Annyira tetszik! Teljesen olyan, mint amilyennek elképzeltem. Türkizkék falak, kétszemélyes baldachinos ágy, amin szétterülhetek, gardróbszekrény(!!), amiből csak az eltolható ajtó látszik, íróasztal, tükör, tv... Leültem az ágyamra, és előszedtem a könyvemet a táskámból. Gyorsan lezuhanyoztam, és az ágyamban fekve olvasni kezdtem. Anya kettőt koppantott a nyitott ajtómon, mire felnéztem:
-Bejöhetek?
-Persze!
-Sikerült mindent kipakolnod?-kérdezte
-Aham-feleltem, és ásítottam egyet
-Apád még dolgozik, majd csak későn jön haza. Holnap rendben leszel itthon? Dolgozni fogunk.
-Elmúltam hétéves, szóval megleszek-mosolyogtam
-Akkor jó. Nem is zavarlak tovább, jó éjszakát, Glóri!
-Jó éjt, anya!
Olvastam még egy keveset, és lekapcsoltam a villanyt. Egy kicsit tévéztem, de valamikor elaludtam közben..
2014. augusztus 24., vasárnap
Előszó
Sziasztok!
Köszöntök mindenkit a blogomon!
A részeket folyamatosan töltöm fel. :)
Jó olvasást!
Köszöntök mindenkit a blogomon!
A részeket folyamatosan töltöm fel. :)
Jó olvasást!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)